Nyomtatás

Településtörténet

 

Somogyzsitfa 1951-ben jött létre az addig önálló Felsőzsitfa és Somogyfejéregyház községek egyesítésével. Felsőzsitfa és Somogyfehéregyház a 20. század elején Somogy vármegye Marczali járásához tartozott.

Felsőzsitfának 1910-ben 770 lakosa volt, melyből 769 magyar volt. Ebből 755 római katolikus, 11 evangélikus volt.

Somogyfehéregyházának 1910-ben 422 magyar lakosa volt. Ebből 419 római katolikus, 3 izraelita volt.

Felsőzsitfa

Felsőzsitfa nevét a középkorban Sikova, majd Felső-Zsitva alakban említették az oklevelek, és a Bő nemzetség ősi birtokaihoz tartozott. E nemzetségből származott Trepk (1280-1309.), aki a Sárközy Ibrahim birtokain okozott károk pótlására kénytelen volt itteni birtokait neki átengedni.

1449-ben a Laki Thúz, a Szőcsényi és a Létai családok birtoka volt.

A 15. században a szakácsi pálosoknak is volt itt birtokuk, majd 1506-ban a Keresztúri család volt a földesura.

Neve az 1536 évi adólajstromban Sytwa alakban fordult elő.

1550-ben Alya Mátyás volt a birtokosa, de ekkor már elpusztult helységként szerepelt az adólajstromban.

Az 1583 évi adólajstrom szerint Tahy István birtoka volt.

1715-ben csak 9 háztartást találtak itt, egy 1703 körüli időkből való összeírás szerint csak puszta és Sankó (Zankó) Miklós és Boldizsár tulajdona.

1733-ban Jankovics Istváné és a Jankovics családé maradt egészen a 19. század közepéig.

1856-ban gróf Széchenyi Pálé, 1872-ben a Véssey család tulajdonába került és Véssey Sándor, a hozzátartozó Szőcsény-pusztával együtt, hitbizományi birtokká alakította. Ugyanő építtette a szőcsényi kastélyt is.

 

A községhez tartozó Szőcsény-puszta helyén a középkorban jelentékeny falu feküdt:

Szőcsény

Szőcsény nevét 1254-ben Zeuchen néven említették először az oklevelek.

A településnek az 1411-1413 közötti években már plebániája is volt, 1436-ban pedig a szakácsi pálosoknak voltak itt birtokaik.

1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok birtoka volt.

1484-1500 között Lak (a mai Öreglak) tartozékai között szerepelt.

1549-ben Korláthkőy Annát iktatták birtokába, 1550-ben pedig Zékel Ferenc volt a földesura.

1559-ben Tahy Ferencz és neje, Zrínyi Ilona, vásárolták meg.

Az 1563 évi török kincstári adólajstromban még 8 házzal szerepelt.

Az 1701-1703 körül kelt összeírás szerint Zankó Miklós és Boldizsár voltak az urai, 1733-ban pedig részben Jankovics Istváné volt, a 20. század elején Véssey Lajos birtokaként említették.

Somogyfejéregyház

Somogyfejéregyház, Fejéregyház Árpád-kori település. Nevét 1299-ben már említette oklevél.

1368-ban I. Lajos király fiusította itteni birtokaikba Fejéregyházi György leányát, Katics asszonyt; de a Szobi családnak is volt itt birtoka.

Plébániáját az 1332-1337 évi, valamint az 1402 évi pápai tizedjegyzék is említette.

1536-ban a lövöldi perjel, 1550-ben Alya Máté birtoka, de ekkor csupán 1 portája volt.

1580-ban a török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állt.

1703 körül már csak puszta és a Festetics család birtoka, később pedig az esztergomi főkáptalané lett, a káptalan volt a legnagyobb birtokosa a 20. század elején is.

 

A II. világháború után közigazgatásában először önálló volt, majd Somogysámsonhoz társult, s 1995-től újra önálló.

1998-tól Csákánnyal Körjegyzőséget alkot, 2011-ben csatlakozott Somogysámson és 2012-ben Szőkedencs község is.

 

Látnivalók és nevezetességek

           

A Véssey-kastély Parkja csodálatos élményt nyújt. A bejáratnál jobbról és balról is jegenyefák fogadnak. Szemben a 120-130 éves hársfasor a tanműhelyek felé vezet, de közben fiatal tölgyfákat veszünk észre.

Az egyiket 1986-ban Péchy Blanka ültette, melynek testvérpárja Arany János sírján látható a kipusztult tölgyfa helyett. Kelet felől csoportos lucfenyő, nyugatról platán és vadgesztenye, a telepítés középpontjában pedig egy vérbükk, két oldalán egy-egy liliomfával látható. A kastélypark magnóliái és vadgesztenyefái között olyan különlegességek is találhatóak, mint a rózsaszín virágú liliomfa, a sárga és lila virágú vadgesztenye. A kastély előtti puspáng sövény régen a család címerét formázta. A kastély mögött minipark fogadja a látogatót, melyre egy japánakác felügyel. A régi parádésistálló ma tanmű-hely, mellette egy 35-40 m átmérőjű szabinboróka - kúszófenyő - lapul meg. Kicsit lejjebb a vadaskert lakóival, ezüstfácánnal, törpetyúkkal, japánrécével, tőkés-récével, szirtifogolypárral, muflonnal, őz-sutával, őzbakkal és vaddisznóval találkozhatunk. A parádésistálló másik oldalán vörös- és páfrányfenyő vagy ginkófa, ez utóbbi gyógynövény, valamint a sokszögletű termésű hikoridió az érdekesség. A fóliasátrak végénél álló szomorúbükkfa mellett elhaladva a török kori vár romjaira épülő Véssey család kápolnáját láthatjuk, melyet háromsoros vizesárok vesz körül még most is. 1572-ben Palat Jeromos kanizsai építőmester jelentésében már megemlítette az árokrendszert. Az 1550-es években, a településen Zékel Ferenc tulajdonlása idején kezdődött a már meglevő templom körül a vár építése, amely a Nagyberek és a Zala mocsaras vidékének balatoni vég-vári láncolatának lett a tagja. 1566-ban Szigetvár ostroma után a somogyi és zalai kisebb várak őrségei, így a szőcsényi vár őrzői is, váraikat felgyújtva, azokat elhagyva menekültek a törökök támadása elől. Később Zrínyi Ilona építtette újjá az erődítményt, és helyezett el benne őrséget. A megerősített vár Szenyér, Csákány, Öreglak és Fonyód váraival Somogy vármegye északi sarkában évtizedekig kijelölte a török hódoltság határát. Valószínűleg Kanizsa elfoglalása után került török kézre, s ettől kezdve pusztulásnak indult. A templomot Jankovich István építette újjá és alakította át Szent Vendel-kápolnává 1750-ben. A XIX. század közepén a birtok gróf Széchenyi Pál, majd fia Tódor tulajdona volt. Véssey Sándor 1872-ben vásárolta meg Zsitfát és Szőcsénypusztát. Ő és fia Lajos alakította ki a település ma is látható képét. Az eklektikus stílusú kastély 1890-re épült fel, benne eredeti kandallót és menynyezeti freskókat láthatunk. A Vár-hegy meredek oldalába utat vájtak, hogy a szemközti oldalban épített családi temetőt könnyen elérhessék. Az omlás veszélye miatt téglamellvéddel erősítették meg, így kocsival is lehetett közlekedni a sétaúton. Érdekesség, hogy a falat réz, vas elemek alkalmazásával szárították, a kastélyparkot és egyes művelt területeket alagcsöveztek, vízrendszeres fűtés volt, tégla- és cserépégető üzem működött: a téglákban, cserepekben VS, VL monogramot égettek. A háromköves, kéthengeres vízimalom, a gőzcséplőkészlet, a kévekötő- és marokrakógép mind a kor magas technikai vívmányainak alkalmazását igazolja. A felvirágzott birtok a vármegye legjobb gazdaságai közé számított, Kunfi Zsigmond elismerését is kiváltotta. A kastélyparkban érdemes megcsodálni az ámbrafát, a jegenye- vagy piramistölgyet, a mogyorós hólyagfát, a sétányon a 25 m magas szil-fát, amely átvészelte az európai szilfavészt és utódai már jelentkeznek, a számos 1 m körüli átmérőjű, bükk-, tölgy- és cserfát, a felújításra váró magtárépületet, az iskola szabadtéri sportpályáit. A kastélyparkot egy parkerdő övezi, benne a Margit-temető, ahová a Margit-sétány vezet. Véssey Sándor lánya, Margit volt a temető első halottja.

Somogy-fehéregyházán emlékmű és emléktábla őrzi a világháborúk hősi halottainak emlékét.

 

Események

A hajdani nagy búcsújáró helyen, Fehéregyházán-Felsőzsitfán Mihály-napi, Szőcsénypusztán Szent-Vendel-napí búcsút tartanak.

A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításához. Szolgáltatásaink használatával ön beleegyezik a cookiek használatába.